2012. február 29., szerda


Az élet nem más, mint önmagam tudatában lenni. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ott is énként bolyogsz és rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne legyél jóban! Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson figyelmed! Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a harmóniát csakis másokban keresd- és önmagadat ne szeresd. Lehetetlen, hogy pont azzal az emberrel, akivel a legtöbbet vagy együtt, akit a születéseddel hoztál, s haláloddal viszel majd tovább, hogy éppen azzal az egyetlen emberrel, aki az „én vagyok” élményét még álmában is éli benned, rossz viszonyba kerülj. A többiek jönnek-mennek, de te maradsz! Jóban-rosszban maradsz. /Müller Péter/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése