Az élet nem más, mint önmagam tudatában
lenni. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy.
Álmodban is kísér. Ott is énként bolyogsz és rájössz majd, hogy a halálod után
is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal
ne legyél jóban! Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson
figyelmed! Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a
harmóniát csakis másokban keresd- és önmagadat ne szeresd. Lehetetlen, hogy
pont azzal az emberrel, akivel a legtöbbet vagy együtt, akit a születéseddel
hoztál, s haláloddal viszel majd tovább, hogy éppen azzal az egyetlen emberrel,
aki az „én vagyok” élményét még álmában is éli benned, rossz viszonyba kerülj. A
többiek jönnek-mennek, de te maradsz! Jóban-rosszban maradsz. /Müller Péter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése