Az én barátnőim...mikor sírok, átölelnek szorosan.. mikor egyedül szeretnék lenni, velem vannak és támogatnak. Mikor látják, hogy kudarc előtt állok, segítenek túl lépni azon ami bánt. Mikor összeroppanok, és megpróbálom nem kimutatni, ők akkor is látják...mikor hülyeséget csinálok, megmondják az igazat, akkor is, hogyha az fáj. Mikor boldog vagyok, akkor örülnek velem. Mikor nevetek, nevetnek velem, és rajtam hogy milyen hülye is vagyok néha. De az a legfontosabb, hogy akár szárnyalok az örömtől, vagy hogyha legszívesebben elbújnék az élet elől, mert annyira fáj, ők megértenek, támogatnak,és segítenek nekem.